Pszichológiai magánrendelő Nyíregyháza

twitter
Írásaink

Írunk mindenfélét gyerekekről, felnőttekről, egészségről, betegségekről, gyógyításról, kapcsolatokról, ahogy mi, terapeuták látjuk.

Cantata Profana 2

2017. február 09. csütörtök - 20:16

 

A Cantata Profana nem csak a gyermekek kirepüléséről gondolkoztat el.
 
„…Az ő édes apjok … Féltérdre ereszkedett, Hej, egyre rá is célzott. De a legnagyobbik szarvas - Jaj, a legkedvesebb fiú -- Szóval imígy felele: „Kedves édes apánk, Ránk te sose célozz! Mert téged mi tűzünk A szarvunk hegyére És úgy hajigálunk Téged rétről rétre, Téged hegyről hegyre, S téged hozzávágunk Éles kősziklához: Ízzé-porrá zúzódsz Kedves édes apánk!" (Bartók Béla)
 
Hogy van ez? A gyerek fenyegeti az apját? Szabad ez? Elég szokatlan.
 
 „Tiszteld atyádat és anyádat!”
 
Ez a 4. parancsolat, egyértelmű. Hálásnak lenni, tisztelni - nyilván nem fenyegetni.
Aztán az ellenkező József Attilától:
 
„Hol lehet altiszt, azt kutatja,
holott a sírt, hol nyugszik atyja,
kellene megbotoznia.” (Hazám)
 
Tényleg el kell gondolkozni azon, hogy hol a határ. Hol a határ a szülők tisztelete és a szülők számonkérése között? Van-e joga a gyermeknek a szülőt kérdőre vonni, és a szülőnek kötelessége-e válaszolni?
Bartók művét 1934-ben mutatták be. Vajon akkoriban milyen kérdések feszíthették őt? Mai tudásunkkal mi mit kérdeznénk a gyermekek nevében az akkori felnőttektől?
És tőlünk mit kérdeznek majd a gyermekeink? Vajon tehetnek-e nekünk szemrehányást valamiért?